2013. december 19., csütörtök

Chapter 2

Sziasztok ! :) Nagyon örülök a szavazatoknak :) Itt a Chapter 2 :) Remélem hogy tetszik ! :)Komikat hagyatok magatok után ha tetszett! :) A rész végén pipálhattok is ;33


https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ac0JX_tvkmrQg4Wee6gVMLoBtihhd43-1R7Es1Dm0hWUSsPRqVxIAdauxNKGtL8pPx4PCai3mG9WHrE9scy5i3Ht1DfS_7tgSGIhSPzgibXo1U5rfNj8hAjVKBMl0FHj9XBlbm7KUW8/s1600/tumblr_lxat4v8nea1qfen29o1_500_large.gif
Megint jött a postás.Mármost  féltem a további fenyegetésektől.Halkan és észrevétlenül próbáltam megközelíteni az ajtót. Hogy miért? Nos, ezt magam sem tudom. Ugyanaz a postás, csak most merevebb szemekkel nézett rám, és úgy mozgott , mint egy zombi. Biztos hatása alatt vagyok a múltkori zombis filmnek.Én már a kezében láttam, hogy ugyan az a levél, ami tegnap volt.Miután átvettem a levelet, egy kicsit megnyugodtam. A Barátnőm  anyukájától érkezett.Beléptem a küszöbön, és már is bontogatni kezdtem a levelet. Sajnos, nem egy vidám levél volt, amire én számítottam. A Barátnőm apukája meghalt. Edward bácsi olyan volt nekem, mit ha az apukám lenne. A temetése holnap lesz.Itt  lesz Londonban, mert a végrendeletében ezt jegyezte elő
" Ha meghalok, Londonban vegyenek Tőlem végső búcsút."
Észrevettem, hogy a levél, amit még mindig a kezembe szorongattam, a sok könnycsepptől  vizes lett. Bementem a fürdőszobába , hogy egy kis langyos vízzel lemossam a sírástól pirosló arcomat.Sokat tett értem, Diana apukája.Mondjuk, ő mentette meg az életem.Ebbe a történetbe nem nagyon akarok bele kezdeni, mert ez életem legfájdalmasabb emléke.Majd talán, ha rá szánom magam, elmesélem nektek.Ekkor csöngettek.
Gyorsan ajtót nyitottam, mert sejtettem, hogy kik lehetnek a váratlan vendégek.
- DARCYY.-Kiáltott valaki , amikor kinyitottam az ajtót.Nem nagyon láttam hogy ki az, mert egy hosszú barna hajzuhatag takarta el az arcomat.Miután rájöttem, hogy a kedves barátnőm az , ráborultam, és miután majdnem elestünk jót nevettünk mind ezen.
-DIANAAA-  Ekkor az ajtó felé pillantottam. Az ajtóban megláttam Diana anyukáját. Mosolygott. Ann olyan, mint ha az anyukám lett volna.Tiszta fekete ruhába öltözött, így úgy nézett ki, mint egy fekete bárónő.  Éj fekete kalapja félig a jobb szemébe csúszva pihent az arcán. Látszott hogy nem olyan, mint amilyen régen volt. Régen, a szép időkben, mosolygós, vidám néni volt. Most meg, olyan mintha az arcára fagyott volna a mosoly. Én teljes mértékig megértem. Nagyon rossz lehet valakinek, ha a szeretteit elveszti. Gyorsan oda toporogtam ő hozzá is, és jó szorosan megöleltem.  Halkan, mégis kedvesen beszélt hozzám, mint ha hamarosan ő is eltávozna az élők sorából.
- Szia Darcy. De rég láttalak.Hogy megnőttél.- Megpróbálkozott egy kedves mosollyal, de miután csak egy torz vicsorgásra futotta, teljesen lehervadt a mosoly az arcáról.
-Tessék csak lefeküdni, Ann néni. Mi addig készítünk Önnek egy jó forró gyümölcs  teát és egy nagy rakás pirítóst . -Miután ez kimondtam, Diana-val közös erővel felcipeltük a ládákat , és elfoglalhatták a  hálószobájukat. Hamarosan dél. El kéne készíteni az ebédet.
-Diana.Miután megcsináltuk a pirítóst, Főzünk egy finom ebédet? - Kérdeztem egy kicsit morcosan, mivel a pirítóst ami úgy kb 5 perce ott sült a pirítós sütőben, már rég szénné égett. Vagy 4 percembe került, hogy kicsúsztassam az átsütött kenyérdarabot a készülékből. 
-Persze. Ebéd után eljönnél velem valahova? - Kérdezte és kicsi pír jelent meg az arcán.
-Kivel találkozol? - Kiváncsi vagyok, hogy Ed után kit szedett már megint fel.
- Nem tudom. Tegnap érkezett egy levél. Az állt benne, hogy találkozzunk Londonban. Aszt hiszem  egy utcával előrébb van egy mellékutca . Na , ott találkozunk.- Ezt kicsit megbánva mesélte el. Biztos nem ismeri az illetőt.
- Na akkor eljössz?- Kérdte megint .
-Igen. De csak akkor, ha lesz nálad valami Ninja eszköz.- Erre a mondatra mind a ketten elnevettük magunkat. Végre valami vidámság is van az életemben.
-Figyelj csak. Mindjárt itt a karácsony.Mit kérsz Tőlem? -Ezt már a lépcsőn fel baktatva kérdeztem, ügyelve arra, hogy ki nem borítsam a teát. Mikor benyitottunk, már Ann néni aludt. Halkan  letettük az éjjeli szekrényre a teát és a pirítóst és szinte észrevétlenül osontunk ki az ajtóig. Mikor már majdnem leértünk , valami csörömpölés hangzott fel   a konyhából.


Itt |
    |
    ˇ
Lent pipálhattok és komizhattok ha tetszett a rész ! :) és arra --------- > pedig feliratkozhattok :)
Jó olvasást !:)
xoxo Nóka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése